A névjegy története, etikett szabályai
- 2010-01-13 10:53:24
Névjegy amit az asztalra
teszünk
Néhány évezreddel ezelőtt
Kínában már használtak
névjegykártyát.
Rendeltetése a név, beosztás, cím
feltüntetése volt, ezen kívül a
méretével is igazodott tulajdonosa
hatalmasságához. Előfordult, hogy a
mandarin előtt ketten vitték ajtónyi
névjegykártyáját sétája
közben
vagy látogatásai alkalmával.
A folytatáshoz most egy nagyot ugrunk térben és
időben:
egyenesen a Napkirály udvarába, ahol néha
elég volt, ha valaki egy
kártyára ráírta a nevét, de
címerekkel és más jelzésekkel is
ellátott
lapocskák is léteztek.
Az „én” előretörésének folyamata
megállíthatatlan volt kontinensünkön,
nem csoda hát, ha a XVIII. században már
egész Európában szokássá vált
a személyes kártyák használata.
A névjegykártya eredetileg látogatójegy
volt. A papírlapocskán
szegélydísz és metszett figurák voltak, s a
rajz mellett helyet hagytak
az illető saját kezű aláírásának.
Nagykövetek, bankárok, orvosok pedig
már ekkor is készítettek olyan
vizitkártyát, amelyre a nevüket eleve
felfestették.
A ma használatos formában 1796-ban jelent meg a
névjegy.
A névjegykártya használata :
Ma már nemcsak a hivatalos, illetve kimondottan
protokolláris, hanem a
hétköznapi vagy baráti, ismerősök
közötti kapcsolatokban is elterjedt a
használata. A névjegy e téren betöltött
funkciója azonban nagyjából
hasonló a divat.
Bemutatkozáskor, már a tárgyalás
kezdetén adjuk át partnerünknek a
névjegyünket, mert az segítséget nyújt
a megszólításban és a név
memorizálásában. A névjegyet mindig el kell
olvasni mielőtt eltesszük,
nem illik rögtön zsebre vágni.
A névjegyet ne a zsebünkből húzzuk ki, ma már
nagyon tetszetős
névjegytartók kaphatók a menedzser boltokban,
így elkerülhető az, hogy
gyűrötten vegyük elő. A partnertől kapott névjegyet
nem ajánlatos a
sajátunk mellé tenni, mert előfordulhat, hogy
másét adjuk át, különösen
azok, akik csak szemüveggel tudják elolvasni az
információkat.
Mi kerüljön a névjegykártyára?
A névjegy tartalma szempontjából
megkülönböztetünk hivatalos és
magánnévjegyet.
A hivatalos névjegyen az emblémát, a cég
jelképét a bal felső sarokba
szokás helyezni. Középre kerül a név ,
alája a beosztás, esetleg a
tudományos fokozat attól függően, hogy kinek
óhajtjuk átadni vagy
milyen körben kívánjuk terjeszteni. A névjegy
jobb alsó sarkában
tüntetik fel a telefonszámot, faxot, E-mail-t, míg a
munkahely, a
vállalat neve a bal alsó sarokban található
a címmel együtt. A lényeg
az, hogy kivitelében mindig a jó ízlés
szabályai legyenek a mérvadók.
A magánnévjegyen csak személyes
információk szerepelnek. A név után
esetleg a végzettség, sohasem a hivatalos
beosztás, otthoni cím, egyes
foglalkozásoknál esetleg fogadóóra
feltüntetése stb. Régen élesen
elhatárolódott a hivatalos és a
magánnévjegy, de ma már ezek az adatok
keverhetők különösen üzletember esetében.
Bár a biztonságra gondolva,
megfontolandó, hogy kinek adjuk át a magán
névjegyünket a
lakáscímünkkel és telefonszámunkkal.